A szivar elkészítése előtt és után is lényeges procedúra az érlelés. Bizony, nem csak a frissen leszedett levelek esnek át ezen a meneten, hanem az újonnan elkészült szivar is egy erre szolgáló helyiségbe kerül, mely során a szivar nedvességtartalma is állandósul.

A dohánylevelek érlelése az erjesztés után következik, amikor is a leveleket szűk bálákba csomagolják, hogy a bennük lévő karotinoidok lassú, egyenletes lebomlásának köszönhetően kibontakozhassanak a dohány előnyös tulajdonságai, és amely egyúttal elveszíti a növényekre jellemző, frissen vágott fűre emlékeztető „zöld ízét”. Amennyiben egy dohány esetében ezzel az aromával találkozunk, az annak a jele, hogy az érlelési fázis nem ment teljesen végbe. Ha viszont a mandula, a mazsola és a narancsvirág aromája érvényesül, akkor biztosak lehetünk abban, hogy az érlelés folyamata tökéletesen lezajlott.

A borokhoz hasonlóan a dohány esetében is végbe mehet egy harmadlagos érlelődés, mely már a fogyasztónál zajlik. Ezalatt a dohány savassága tovább oszlik és lehetővé válik, hogy a dohány még árnyaltabb, lágyabb énje is kibontakozhasson.

A tökéletesen érlelt szivar aromája abszolút kiegyensúlyozott, minden olyan nem kívánatos tulajdonság, mint a keserű íz vagy a keménység teljesen hiányzik. Egy remek példány akár évtizedeig érlelhető, állandó hőmérséklet és páratartalom mellett.

Azonban a túlérlelés is előfordulhat, ezt jobb elkerülni, ennek következtében ugyanis a szivar veszít testességéből, ízéből. Fontos megjegyezni, hogy egy kevésbé jól sikerült szivart az érlelés nem lesz jobb, inkább csak keserűvé válik.