Az erjesztési eljárás szükségessége a bor illetve a szeszesitalok gyártásánál közismert, mely során a szerves anyagokban található cukrok alkohollá alakulnak, sok esetben élesztő hozzáadásával. A dohányiparban ez mikrobiális erjesztés folyamataként valósul meg, amikor is a levelek víz, megfelelő nyomás és oxigén hatására lebomlanak, mely során alkohol nem keletkezik. Helyette hő szabadul fel, mivel a nedvesség és az oxidáció következtében megváltoznak a dohánylevél fizikai és kémiai tulajdonságai.

És hogy erre miért van szükség? Egyszerűen kellemesebbé teszi a dohány aromáját, az ízét, az illatát. Kevésbé lesz fanyar illetve keserű, és inkább a virágos, diósabb, édesebb zamatok lesznek érezhetőek.

Maga a fermentáció nem túlságosan bonyolult művelet. A dohányt keményítés után halmokba rendezik, és vizet adnak hozzá és cölöpökkel nyomást gyakorolnak rájuk. Mindezek hatására beindul egy olyan folyamat, mely során az enzimatikus és mikrobiális lebontás során hő szabadul fel. A cölöpöket és a hőmérsékletet szabályos időközönként ellenőrzik, egészen addig, míg a halmok el nem érik a kellő hőmérsékletet. Ekkor a dohánykupacot kézzel szétbontják, felforgatják, majd újból összeállítják.

A különböző méretű levelek illetve az egyes dohányfajták eltérő ütemben erjednek, éppen ezért gyakran a méret és a típus szerint különválasztva erjesztik, így egy-egy halom esetében sikerül a lehető leghomogénebb eredményt elérni. Amennyiben a dohány alulfermentált marad, úgy durva utóízt hagyhat maga után és az illata is ammóniához lesz hasonló.  Éppen ezért ezt a folyamatot nem szabad sem elsietni, sem meggyorsítani, különösképpen a prémium szivarok világában.