A szivar hamuzása nem úgy történik, mint a cigarettáé, ugyanis nem kell többször megkocogtatni vagy megpattintani a szivart, ahogyan az egy cigaretta esetében szokás. A kézzel készített szivarokat hosszú töltelékű dohányból készítik, amely sokkal hosszabb és szilárdabb hamut képez és tart, mint a cigaretta, amelynek hamuja pelyhesedik és könnyen az ölünkben köt ki, ha túlságosan hosszú ideig hagyjuk. Nem szabad túl nagy erővel ütögetni a hamut, ugyanis letörhetjük a szivar parázsát, vagy ahogy még nevezik, a "cseresznyéjét", ami miatt újra meg kell majd gyújtanunk.

Fő a türelem. Várjuk meg, amíg a hamu körülbelül egy hüvelyk hosszúságú nem lesz, vagy amíg azt nem látjuk, hogy egy repedés keletkezik. Ha nagyon sokáig várunk, a hamu kétségtelenül a ruházatunkra illetve a padlóra fog hullani.

Amikor eljött a hamuzás ideje, érintsük a szivart a hamutartó oldalához, és óvatosan koppintsunk a szivar végére. Ha jól csináljuk illetve a megfelelő időben, a szivar súlyának köszönhetően a hamu magától le fog hullani. Ha a hamu nem válna le, támasszuk a szivart a hamutartó oldalának egy pillanatra, majd ismételjük meg a folyamatot.

A szivar szélét óvatosan a hamutartó oldalához is nyomhatjuk, miközben a szivart forgatjuk. Vigyázzunk, hogy ne nyomjuk túl erősen. Ez lehetővé teszi, hogy a hamu egyenletesen hulljon le, és elkerülhetjüka fent említett buktatókat.