A szivar nem egy gyors cigaretta, melyet a dohányosok indulás vagy egy hosszúnak ígérkező esemény előtt elszívnak. A szivar minden esetben az élvezetről, a nyugodt pillanatok élvezetéről szól, éppen ezért rá kell szánnunk az időt.

Egy tökéletesen megalkotott szivar lassan és ráérősen ég el, miközben egyenletesen bontakozik ki az íze. Nincs ugyan kőbe vésve az időtartam, de egy 5 hüvelyknyi szivarnak kell egy jó háromnegyed óra. Aki csupán 10 percet szán rá, az gyakorlatilag egy cigaretta szintjén kezeli ezt az élvezeti cikket, amely nem csak hogy rontja az ízhatásokat, hiszen keserű lesz, de méltatlan is a szivarral szemben is.

Azért a ló másik oldalára sem érdemes esni, hiszen ha próbáljuk minél tovább nyújtani az időt, megeshet, hogy a szivar újra és újra kialszik és minduntalan meg kell gyújtani. Ez nem csupán kényelmetlenséget okozhat, de szenet, kéngőzt és keserű ízt is hozhat magával.

A hamu pedig nem haszontalan! Hagyjuk csak rajta, amennyire csak sikerül, hiszen a hamu szabályozza a hőmérsékletet azzal, hogy minimálisra csökkenti a levegő és a meggyújtott dohány érintkezését, így az tovább hűvös marad.